Jóembert keresünk

A darab nyílt próbájára mehettünk el a Vígszínházba. Elöljáróban érdemes tudni, hogy a Jóembert keresünk cseh vendégművészek közreműködésével jött létre, a rendező MICHAL DOČEKAL, a díszlettervező MARTIN CHOCHOLOUŠEK, a jelmezek pedig KATEŘINA ŠTEFKOVÁ művei. Szombat délelőtt, ragyogó napsütés, fél 11. Amíg kint várakoztunk, akkor mondták, hogy csak a második felvonást fogjuk látni. Ezen alaposan meg is lepődtünk, aztán amikor beültünk a helyünkre igazi szófogadó nézők módjára, a rendező Szabó G. László tolmács segítségével elmondta nekünk, miért is van ez így. Mert hát még nincs kész az első felvonás, és tulajdonképpen a második sem teljesen. A bemutató előtt egy héttel járunk. Ilyen ez a művészvilág, csak az utolsó pillanatokban teljesedik ki az egész. Az első felvonás cselekményét is csak elmesélték nekünk, hogy mégis tudjuk miről van itt szó.
Három isten a földre látogat, hogy jó embert találjanak. Azonban csak egy nő tűnik jóságosnak,  rajta kívül senki nem adott szállást az isteneknek. Ő Sen Te(Eszenyi Enikő), korábban bizony prostituáltként dolgozott hogy valamivel kimentse magát az éhezésből. Így ő válik az istenek kísérletének alanyává. Pénzt adnak neki, hogy meglássák , mihez kezd vele. Sen Te egy dohányboltot vásárol, de az hamarosan csődbe megy, nagyon magas a bérleti díj. Ő beleszeret egy pilótába, Szun-ba, akit saját maga mentett meg repülőbalesete után (és akit Lengyel Tamás személyesít meg). Sen Te el akarja adni a dohányüzletet, hogy az abból szerzett pénzből lefizethessen valakit, mert akkor Szun Pekingben újra pilótaként tudna dolgozni. Sen Te a saját nagybátyjának öltözik be, Sui Ta-nak, hogy kiderítse tényleg szereti-e Szun, és érdemes-e eladni a dohányboltot miatta. Itt kezdődik a második felvonás, amit mi is láthattunk. 
Nagyon mély benyomást tettek rám a díszletek. Egy rideg, üres szoba volt előttünk egyetlen ablakkal, amiből a zuhogó esőt látjuk. Mindehhez a szoba még furcsán lefelé lejt is, amitől az embernek olyan érzése lesz, mintha egy rémálomban lenne. Ehhez hozzájárul Eszenyi Enikő groteszk jelmeze is, Sui Ta-ként. Egy szürke férfiöltöny, maszk parókával és szemüveggel. A járása is más, mint Sen Te-ként. Ebben a jelenetben Szunnal tárgyal, a bolt eladásáról. Arra kell rájönnie, hogy Szun nem szereti, pillanatnyilag csak a pénz érdekli, és hogy megint pilóta lehessen. Ezért Sui Ta hozzá akarja adni unokahúgát egy fodrászhoz, Su Fu-hoz (Kerekes József). Amikor ezt Szun megtudja, megakadályozza az esküvőjüket és meggyőzi a lányt, hogy szereti. Bár emlékszik előbbi beszélgetésükre, Sen Te úgy dönt, nem veszi ezt tudomásul: amit Sui Ta tud, azt Sen Te nem hallotta. És készül hozzámenni szíve választottjához. 

Az esküvő helyszíne nagyon emlékeztet egy kínai bisztróra, és a zene is, ami egyébként igazán idegesítő. A vendég sereg már csak egy emberre vár-tudjuk meg Fesztbaum Bélától, vagyis Szun anyjától-ugyanis Sen Te szerepén kívül minden női szerepet férfi színész játszik. Ő egyébként nagyon csinos a női ruhájában, jobban hasonlít egy nagymamára, mint azt bármelyik nagymama valaha is tette. Amikor kiderül, hogy az egyetlen személy, akire várnak, Sui Ta, Sen Te nagyon megrémül. Szun pedig megtudakolja tőle, mégis mit vár a jövőjüktől. Sen Te azt szeretné, hogy eladják az üzletet és együtt árulják a maradék dohányt. Ez azonban teljesen ellenkezik Szun terveivel, aki még mindig nem tett le a pilótaságról, ezért beolvas a lánynak és lefújja az esküvőt. 
A következő jelenetben Sen Te hatalmas füstködben ül, összetörve. Lukács Sándor, Sin asszony söprögeti a ködöt a nézők felé, és amikor Sen Te elmondja neki, gyakran van hányingere ha feláll, Sin asszony közli vele: valószínűleg bekapta a legyet. A fodrász megsajnálja, és ad neki egy csekket amire akkora összeget írhat a lány, amekkorára szüksége van. Sen Te ekkor realizálja, hogy születendő gyermeke milyen gonosz világba fog érkezni, és elhatározza, csak az ő érdekeit fogja szem előtt tartani. Ezért már szinte csak Sui Ta ruhájában láthatjuk, megelégeli az emberek lustaságát, és egy gyárat kezd el működtetni, mindenkit odaküld dolgozni, akinek pénzre van szüksége. Szun is úgy dönt anyja tanácsára, hogy a gyárban keres munkát, és mindenkinél hasznosabb munkaerőnek bizonyul. Hamar előléptetést is kap, és még több befolyást akar szerezni, ezért Sui Ta megengedi neki, hogy egy másik üzletasszonynak (Telekes Péter) dolgozzon. Az embereknek azonban feltűnik, hogy Sen Te mostanában eltűnt, senki sem látta. Nagybátyját vádolják azzal, hogy megölte. 
A tárgyaláson mindenki követeli, hogy Sui Ta vallja be, hol van Sen Te, az egyetlen jó ember. Szun tudja, hogy nem halhatott meg, mert mikor legutóbb a nagybácsi házában volt, női zokogást hallott, és felismerte a lány hangját. Sui Ta nem bírja tovább, bevall mindent: hogy ő maga a saját nagybátyja, és hogy terhes, ezért kellett felhagynia mások támogatásával, hiszen a saját gyerekén akar segíteni. De Sen Te-ként nem tudja folytatni az életét, annyira nehéz helyzetben van és már pénze sincsen. Az istenek azonban elhagyják, mert ahhoz, hogy segítsenek neki, saját szabályaikat kéne megváltoztatniuk. És a darab egyelőre nincs kész, mert itt van vége. Itt, a teljes reménytelenség közepén, Sen Te könyörög az isteneknek. 
Eszenyi Enikő játéka elbűvölő: Sen Te-ként a valóságos jóság megtestesítője, aki csak szeretné szeretni a pilótát. Az ilyen pillanatokban nagyon emlékeztetett egy igazán régi, 97-es szerepére a Fekete Péterben. Sui Ta-ként pedig hihetetlen, mennyire másképp tud gesztikulálni, akár csak sétálni is, én ilyenkor elhittem róla, hogy ő tényleg az a könyörtelen nagybácsi, ízléstelen bajusszal. Lengyel Tamást egyszerre tudom szeretni és nem szeretni. A szerepe szerint tulajdonképpen egy hazug férfi, lenézi azt a nőt, aki valóban szereti. De ezt úgy tudja eljátszani, hogy közben kicsit megértem, miért szereti annyira az a szegény lány. Fesztbaum Bélát pedig mindenképp külön megemlíteném, a szerepe nem főszerep, ő kicsit mégis azzá teszi, igazán magára vonja a figyelmet a női ruhában. Kiemelném még Kerekes Józsefet, akire már csak az ismerős hangja miatt is nagyon felfigyel az ember( ő volt többek közt Szamár magyarhangja is a Shrek-ben). És természetesen a látványt, a zenét, a fehérre festett arcokat, amik nagyon szokatlan, mégis nagyon élvezhető hátteret nyújtanak. A téma sajnos mindenképp aktuális, a mai világunk helyzetére nézve. Hiszen bármerre tekintünk, azt látjuk hogy az emberek mi mindent hajlandóak feladni a pénzért. Mert a ropogós bankjegyek tényleg biztonságot tudnak jelenteni bárki számára. Hol a határ az erkölcsi jóság és az anyagi biztonság között? Lehetünk-e jók, vagy rosszak csak mert a pénz annyi mindent befolyásol? Egyelőre ezek nyitott kérdésként maradtak, de nem hagynak nyugodni.Összességében: nagyon tetszett, megfogott, és éget a kiváncsiság hogy megtudjam, milyen lesz a darab, ha teljesen kész lesz.